1956

1950-ben államosították a kórházat, amelynek olyan jó híre volt, hogy 1956-ban átszervezték a hazai orvostovábbképzés feladatainak ellátására. Ez volt az OTKI (Orvostovábbképző Intézet), de még évekig mindenki Zsidókórháznak nevezte. (Vidéki betegek néha a „zsidótovábbképző intézet" után érdeklődtek a pesti utcán). Persze a korszak szokásai és gyakorlata nem kímélték ezt a nagy múltú intézményt sem. Sokan kellemetlenül emlékeznek a régiek közül a főbejárati csarnok baloldali oszlopa melletti blokkolóórára

- egyébként 8 óra körül a félemeleti korlát mögül az egyik igazgatóhelyettes is figyelte az érkezőket, nem késnek-e? Betegeknek csíkos egyenpizsamát kellett viselni, tilos volt az otthoniban lenni.

1956-58-ban lényeges rekonstrukciós munkálatok kezdődtek, ezek fő eleme, hogy a korábbi Bródy Zsigmond és Adél Gyermekkórház, valamint a belgyógyászat épület egyemeletes épületstruktúrájára egy következő, második emeletet építettek, és ezzel párhuzamosan számos funkció is megváltozott. A későbbi 3-as épület, azaz Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály elkövetkező személyi állományát és funkcióját is alapvetően érintette, hogy ebben az épületben az átalakítással párhuzamosan két belbetegosztály, a II. és IV. Belgyógyászati Tanszék működött tovább, előbbi Schwarczmann Pál dicens, utóbbi 1960-tól Mosonyi László professzor vezetésével. .

1978-ban készült el Töreki Dezső tervei alapján az akkor már Orvostovábbképző Egyetem rangot elnyert intézményt új oktatási épülete, amely 3 előadótermet, konzultációs és szemináriumi szobákat, oktatással foglalkozó adminisztratív funkciókat (Dékáni Hivatal, Országos Szakképesítő Bizottság) és egy közel 400 négyzetméteres aulát foglalt magába.

1984-ben adták át az új sebészeti műtőblokkot, mely a Szabolcs utcai épülettömb (1. épület ) később Általános Sebészeti osztályát látta el, és a műtőkön kívül magában foglalja az osztályhoz tartozó orvosi szobákat és adminisztratív helyiségeket. 1994-ben készült el az új, kétemeletes gazdasági épület, mely a konyhának, ebédlőnek és más adminisztratív helyiségeknek adott otthont. Ez közvetlenül az oktatási épülettől északra, a Vágány utcai oldalon helyezkedik el.

A „Szabolcs utcai klinika", azaz a központi belgyógyászat épületének végső, jelenlegi kialakítása - a Rimely-Zajácz Építész Stúdió tervezésében -1994-ben indult meg. A tervjavaslat, majd a kivitelezés tartalmazza a régi és új határterületi funkciók (diabetológia, angiológia, elektrofiziológia, katéterdiagnosztika és -terápia) szakmai igény szerinti modernizációját, 1-4 ágyas fürdőszobák kórtermek kialakítását, elektro-fiziológiai műtő, kutatólaboratórium és 4 vizsgálóhelyiséggel működő modern ambulancia létrehozását.

Megvalósult a negyedig szint (mindegy 3000 m2) is, ahol jelenleg egy 100 személyes multimédia oktatási lehetőségekkel rendelkező tanterem és oktatási központ, könyvtár, tornaterem, orvosi és nővérszobák, öltözők biztosítják, hogy az új épületkomplexum ne csak az oktatógárda szakmai kvalifikációja, hanem az épületegyüttes funkcionális kialakítása és műszerezettsége alapján is megfeleljen az egyesült Európa „nemzetközi kardiológiai oktató centrum" már írásban is megfogalmazott követelményrendszerének.

2. Zsidókórháztól az országos gyógyintézeti központig:

A hazai orvostovábbképzés kezdete és fő irányai

Magyarországi orvostovábbképzés kezdetei 1883-ig nyúlnak vissza, amikor Fodor József indítványára a budapesti egyetem Orvosi Karának tanártestülete a szünidőben kéthetente ismétlődő kurzusokat indított a gyakorló orvosok számára.

1911-ben Grósz Emil és Scholcz Kornél egyetemi tanárok az akkor megalakult Orvosi Továbbképzés központi Bizottsága kiadványaként megindították az Orvosi Hetilap után a második legrégibb orvosi

folyóiratot, az Orvosképzést. A folyóirat kezdettől az orvostovábbképzés fóruma volt, 1938-ig rendszeresen ismertette a továbbképző tanfolyamok programját. Hasábjain a magyar orvostudomány legnagyobbjai, így például Buday Kálmán, Benedict Henrik, Berde Károly, Grósz Emil. Johann Béla, Korányi Sándor, Lévy Lajos, Manninger Vilmos, Molnár Béla, Szentgyörgyi Albert, Verebély Tibor is rendszeresen publikáltak.

1912-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hivatalosan is elismerte az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságát, majd 1936-ban megszüntette azt és a továbbképzés feladatát az egyetemekre ruházta át.

Hazai viszonylatban a szervezett orvostovábbképzés kialakításában alapvető szerepet játszott a Minisztertanács 1.013/1956. (II. 9.) számú határozata, amelynek értelmében

az orvostovábbképzést országosan egységesen kell megszervezni,

az irányelveket, szervezetét, végrehajtását és módszereit az Egészségügyi Minisztérium felügyeli és a költségeit a Pénzügyminisztériummal egyetértésben állapítja meg,

a résztvevők számára a részvétel és az elszállásolás díjtalan, az étkezés önköltséges,

az orvostovábbképzésbe az ország összes arra alkalmas intézményét be kell vonni,

a továbbképzés irányításával, szervezésével és ellenőrzésével a budapesti Szabolcs utcai Állami Kórházat bízza meg, amely a Orvostovábbképző Intézet feladatait látja el.

3. Megszűnése:

2017-ben már különböző intézmények részére tárolás céljára emelnek épületeket.